Eljárás pernyehányók biológiai rekultivációjára

A kétezer éves, 170 000 lakosú Pécs egyik legszebb fekvésű városa hazánknak. A várost északról körülvevő Mecsek-hegység védelme biztosítja a mediterrán klíma uralkodását. Délről azonban sem természetes, sem mesterséges zöldövezet nem határolta. Ennek következtében az uralkodó déli szél akadálytalanul szállította az ipari üzemek, főként a Pécsi Hőerőmű évi 1,8 millió tonna égéstermékei 50%-át a városra. A kibocsájtott pernye másik, jelentős része vízzel zagyolva került a hőerőmű 30-40 ha-os zagykazettáiba. A víz leszivárgása után a száraz pernye a legkisebb szél hatására porfelhővel borította el a várost. A pernye megkötése környezetvédelmi szempontból a város legfontosabb igénye lett.

1974-ben kezdődött el a képen is látható holdbéli táj telepítése. A 21 évet átfogó sikeres eljárást az alábbi szakmai igénypontok szerint tárgyaljuk:

 

 

 

  1. Talajviszonyok
  2. Erdőtelepítés - fafaj összetétel
  3. Az eljárás értékelése

1. Talajviszonyok:

A telepítés alapját a 6-8 méter vastag pernye képezte, amelynek kémiai összetétele az alábbi volt:
50% SiO2, 32% Al2O3, 10% Fe2O3, 8% S03, MgO, LaO és Na2O

Ez került lefedésre az előírt 40-50 cm termőréteggel szemben, átlagosan 15-30 cm nyers lösszel, vagy a városi építkezések kiemelt földjével. Erdészeti szempontból tehát egy kétszintes, szerkezet nélküli, a vizet teljesen átengedő váztalaj volt, amelynek nem volt szervesanyag-tartalma. Ezáltal a kazettákon szélsőséges kontinentális klíma alakult ki, téli nagy hideggel és rendkívüli szárazsággal a nyári időszakban.

2. erdőtelepítés - fafaj összetétel

Az üzemi méretű, kísérleti telepítés célja az alábbi volt:
2.1. Lehetőleg gyorsan záródó, összefüggő zöldövezet alakuljon ki pormegkötés céljából.
2.2. A fa és cserjefajok viseljék el a már jellemzett talajt és a kontinentális klímát.
2.3. Önmagát egyensúlyban tartó, stabil ökoszisztéma alakuljon ki.
2.4. A pernyehullásból eredő szennyeződést viselje el a vegetáció az ún "hideg zóna".
2.5. A város közelségét figyelembe véve esztétikailag is megfelelő képet adjon.
1974-ben 42,5 ha-on kezdődött el a telepítés az alábbi technológia szerint: 220 cm sor és 50 cm tőtávolságú ültetési hálózattal. Mivel a terület sík volt, így a 220 cm sortávolság biztosította a gépi sorközi ápolás lehetőségét.

A "talaj viselkedését" nem ismerve, a cserje és fafaj arány 70-30% volt, amely később módosításra került 80-20%.

A pionír jellegű - erdei fenyő, fekete fenyő, nyír fafajok mellett az esztétikai igények kielégítését szolgálták a Mecsek déli oldalán található szárazságtűrő fafajok: cser, molyhos tölgy, virágos kőris. Ezen túlmenően: szürkenyár, vadgesztenye, cserjefélék közül a som, ezüstfa, mezei juhar, galagonya, rózsa, tamariska. 2 év után egyre szűkült a fafajok listája, nem tudtak megbirkózni a kedvezőtlen körülményekkel.

Másrészt a város közelsége miatt a gyakori és felelőtlen tűzesetek rendkívül sok kárt okoztak. Ennek eredményeként alakutt ki az összefüggő ezüstfa borítású I. kazetta, mivel a tűzzel szemben ennek a cserjefajnak volt a legnagyobb visszaszerző képessége.

A további telepítések megbízható fa fajai négy év elteltével az alábbiak voltak: erdei fenyő, akác, nyír, mezei juhar, hegyi juhar. A cserjék közül: ezüstfa, tamariska, galagonya, rózsa, fagyal. Kiemelt feladat volt a rézsűk és rézsű padkák telepítése, mivel a 8-10 méteres oldalak földhányásként emelkedtek a főközlekedési utak mentén. Termőhely szempontjából - mint védőgát, ennek anyaga teljes mélységében nyers föld, vagy termőföld volt.

Fafajmegválasztás szempontjából különös figyelmet érdemelt a 6-8 méteres magas kazetták között elterülő, mély fekvésű, ugyancsak vizes zaggyal elöntött terület. A felső rétegekből leszivárgó víz miatt egy állandó vízhatású "termőhely" alakult ki, ahol a nedvességet kedvelő éger és fűz fafajok kerültek telepítésre. A választás helyességét igazolja a ma 20 éves összefüggő 10-15 méter magas állomány.

1980-ban a legújabb 30 ha-os kazettán az elmúlt 6 év tapasztalatainak figyelembevételével már nem soros, hanem cserje sövényekkel lezárt sakktábla elrendezésű elegyítéssel folyt a telepítés. Egy-egy tábla mérete 1 ha volt. Fafaja erdei fenyő, illetve a változó négyzeten akác.

3. Az eljárás értékelése:

Az 1994-ben kezdett biológiai rekultiváció során ma 130 ha sikeresen erdősült környezetvédelmi erdő övezi délről Pécs városát, amely kitűnő élőhelye a fácánnak, őznek. A szerkezet nélküli talajon a lombhullatás eredményeként megindult a humuszképződés, amely a jelenlegi vegetációt követően már fafaj gazdagabb biológiai rekultivációt eredményezhet. Az eljárás 1984 óta szabadalommal védett, melynek alkotói: dr. Papp Tivadar, Szabó Róbert, Várnai Pál.

 

Pécs, 1995. október 12. dr. Papp Tivadar
erdőállománygazd. igazgató


Mecsekerdő Zrt.