Augusztus
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.
Nagyboldogasszony napja az egyik legmagasztosabb katolikus Szűz Mária-ünnep, melyet Magyarországon augusztus 15-én tartanak. Ezen a napon a hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Az elnevezés a magyar nyelvben a történelmi magyar hitvilág hagyománya nyomán különvált a legtöbb európai nyelv használati gyakorlatától, mikor Szent Gellért fehérvári beszédében Boldogasszonynak nevezte Szűz Máriát. Bár latinul dormito sanctae Mariae, illetve elalvás vagy pausatio – azaz elpihenés, elszenderedés – az ünnep elnevezése, Magyarországon nem honosodott meg ebben a formában, helyette azonossá vált az ősi magyar hitvilág istennőjének, a Boldogasszonynak a nevével. Mivel a keresztény hagyományban Szűz Mária születését is megünneplik, így annak az ünnepnek a neve Kisboldogasszony lett, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele (Assumptio beatae Mariae) a „Nagyboldogasszony ünnepe” elnevezést kapta.
Az ősi magyar táltoshagyományban a nőnemű teremtő Erőnek Tengrit, vagyis „Végtelen”, azaz „Tenger”, „Tér” volt a neve. Ő volt „az Ősanya, az első moccanás szülötte, az idő forrása, lét kezdete, a megfogalmazott ige, az osztó, az oszló...” „Tengrit, akit Yotengrit-nek is mondanak – mert Yo elsőt jelent, és ő vala az első istenség.” „Az ősistenség kezdetben egyedül volt és nő volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát, kit megszülend. Várakozó és várandós menyasszony volt az istenség, és teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotván azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából. Teremte szellemgyerekeket is, kisisteneket, világ-részek ügyelőivé.” „Homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánk, Naporcájú Gönüz istenatyánk akkor még egységben valának.” „Fényes orcával ékes magasságos istenünk akkor még homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánkban szunnyadt, aki akkor még Tengrit volt.” „Tengrit isten-ősünk szitáló ködnél finomabb istenanyagából nőstény istenné meg hím istenné szellem-testesül. A nő isten, Ukkó Földisten Anyánk éke a hold... Ő a Föld Királynője is, a Boldogasszony.”
Bár a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak, s mint ilyen, a magyar mitológia fontos szereplőjét képezte az elmúlt évezredek során, a huszadik századra a Boldogasszony alakja a köztudatban teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. A keresztény hittérítők ugyanis, a hasonlóságot felismerve, egyszerűen lecseréltek a magyar mitológiai Boldogasszonyt Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni az általuk pogánynak „tartott” magyarok között. Ezt a verziót támasztja alá az a tény is, hogy a keresztény Szűz Mária csak a magyarok körében Boldogasszony, tehát a Boldogasszony nem általános keresztény elem, hanem inkább az ősi magyar hitvilág egy részének továbbélése keresztény köntösben.
A tőkés réce (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse.
Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.
A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete, barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.
A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farok szegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket.
A tojó kültakarója tipikus rejtő színezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.
A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon,utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása.
Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt. Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelő helyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-13 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.
A fehér gólyák fiókái a szárnyaikat próbálgatják, a legbátrabbak már túl vannak az első repülésen is. Nincs sok idejük az erőgyűjtésre, a hónap végén már indulnak is Afrikába, életük első vándorútjára…
A közönséges bükk (Fagus sylvatica) a 600 m fölött zonális bükkös erdőtársulások meghatározó fája. Koronája szétterülő; magányosan szabályos gömb alakúvá fejlődik, erdőben hengeres. Törzse sima, szürke. Téli rügyei hosszúkásak.
Fényes, zöld levelei kétoldalt szórtan állnak.
Jelentéktelen külsejű, egyivarú virágai barkákba állnak össze; a porzós virágzat fejecskeszerű, a termősek párosával fejlődnek.
A termés fásodott, tüskés, három élű, kupacsba zárt, négy kopáccsal nyíló makk — mivel a tölgy makkjánál kisebb, ezért gyakorta makkocskának nevezik. Lombhullató, 35–40 m magasra növő fa. Az elegyetlen bükkösök lombkoronája rendkívül zárt, emiatt cserje- és gyepszintjük is fejletlen. Virágait a szél porozza be. Sokféleképpen hasznosítható, jól alakítható keményfa. Az egyenes szálú, nagy átmérőjű rönkökből sokféle félkész terméket állítható elő. Minden szerszámmal jól megmunkálható: késeléssel, hámozással furnér készíthető belőle. Gőzöléssel jól hajlítható, a hajlított (például thonet) bútorok gyártásának legfontosabb alapanyaga. Gőzölés nélkül könnyen vetemedik. Nem időjárásálló; külső térben gombák és rovarok is károsíthatják. Rajzolata jellegtelen, ezért felületét gyakran páccal, színezéssel, festéssel kezelik. Papír, farost és faszén gyártására is kiválóan alkalmas. Magas hőmérsékleten ég, a régi fazekasság kedvenc tüzelőanyaga volt.
Tevékeny hónap ez a vadgazda életében. Még tart az őzhívás, a vadföldeken is sok a munka (repce, rozsos repce, tarlórépa vetése), és megkezdődnek az előkészületek a szarvasbőgésre. A magaslesek, cserkelőutak javítása, karbantartása, esetleg újak kihelyezése, kijelölése az egyik legfontosabb teendő Kisasszony havában. Célszerű a már meglévő vadföldekre gyümölcsök hordása, ezt kedvelik a szarvastehenek, akiket egy helyre szoktatva odavonzhatják majd a szerelemittas agancsárokat is.
Tejesedik a kukorica, fontos feladat a szarvasok és disznók távol tartása mind fegyveres, mind kémiai mind egyéb vadriasztó módszerekkel. Ennek elmulasztásával igen jelentős lehet a taposási, törési, rágási kárból adódó termésveszteség.
Ebben az időszakban szintén zajlanak az erdőben a fakivágások – tarvágások - az erdészek irányításával. Az erdőtervekben erdőrészletenként meghatározzák, hogy milyen korban szabad kivágni az idős fákat (vágásérettségi kor). Ha ennél a kornál tovább hagyják nőni az erdőt, akkor nagy valószínűséggel a fák minősége romlik, kisebb értékűek lesznek és faanyaguk korlátozottan hasznosítható.
Tarvágásról akkor beszélünk, ha az idős erdő kivágása egyszerre történik. A hatályos Erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény Az erdőről, az erdővédelméről és az erdőgazdálkodásról) előírja, hogy maximum 3 hektárnyi területen lehet tarvágást alkalmazni.
Augusztus folyamán történnek a műszaki átvételek is. A műszaki átvételek során az erdőfelügyelők ellenőrzik, hogy a gazdálkodók (állami és magánkézben lévő erdőterületek) hogyan, milyen minőségben teljesítették az Erdőtörvényben előírt erdőtelepítéseket, erdősítéseket.