Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) a nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.
A történelem során a Római Birodalomban 12 alkalommal is előfordult, hogy az évben a február 30 napos volt. Augustus császárnak köszönhető, hogy a február hónap lerövidült, mert amikor elnevezte magáról az akkori hatodik hónapot, ugyanolyan hosszúvá – 31 napossá – tette, mint amilyen a július volt. A hiba korrigálása érdekében a február hónapot 29-ről 28 napra, szökőévekben 30-ról 29-re rövidítette.
Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján kerül sor a gyertyaszentelésre. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat. A gyertyaszentelő ünnepéhez hagyományosan különféle tavaszjóslatok kapcsolódnak. Az európai hagyomány szerint, ha a barnamedve - egyes helyeken a borz - gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az észak-olasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg. Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert.
Egyik legkorábban költéshez kezdő hazai madarunk, a rétisas ebben a hónapban már a 2-3 tojásból álló fészekalján kotlik rendületlen kitartással, 38-40 napon keresztül. A kikelt fiókák megközelítőleg három hónapot töltenek a nemritkán kazalnyi méretű fészekben, a kirepülést követően még heteken keresztül ennek szomszédságában tartózkodnak.
Fotó: Nagy Gábor
Fehér gólyáink közép- és dél-afrikai telelőhelyeiken már a visszaútra készülnek. Megfelelő szélirány és szélerősség esetén naponta akár 500 kilométerrel kerülhetnek közelebb fészkelő helyükhöz. Magyarországra legkorábban február végén érkezik néhány példány (Vörs, Tüskevár, Apácatarnóca községekbe). A vörsi gólya, Charlie éveken keresztül szerepelt a televíziók híradásaiban.
Az idei év első „kosztája” Tiszasülyre érkezett január 16-án. Feltételezhető, hogy ez a madár áttelelő példány lehet, és nem egy vérbeli Afrika-utazó.
Fotó: Nagy Gábor
Február havára is áthúzódik a vörös rókák párzási ideje, az úgynevezett koslatás. Ilyenkor gyakrabban összefuthatunk velük erdőn-mezőn, sőt a településeken is. A kifinomult szaglással rendelkezők akár meg is „orrolhatják” őket, mert igen jellegzetes szagot árasztanak, amiért az ibolyának nevezett speciális mirigy felelős.
Fotó: Nagy Gábor
Február az agancshullatás időszaka a gímszarvasoknál. Először az idősebb bikák szabadulnak meg fejdíszeiktől, a fiatalok akár április végéig is viselhetik azt. Az agancs rendszerint elágazódó, páros csontos képződmény. A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag, bársonyos szőrrel borított bőr, úgynevezett barka vagy háncs borítja. Ez látja el a növekvő agancsot oxigénnel, ásványi és tápanyagokkal. Miután az agancs növekedése befejeződött (ez a gímszarvasnál kb 120 nap), a szarvas ledörzsöli a háncsot róla, amit az agancs tisztításának neveznek. Az agancs nem holt csont - közte és a bika között élő kapcsolat van, mely csak az agancs levetésekor szűnik meg.
A közhiedelemmel ellentétben nem a hóvirág a legkorábban nyíló vadvirágunk. A magyar kikerics általában február-márciusban nyílik, ám időnként már január elején, esetenként már december utolsó napjaiban a hóvirágot is megelőzve virágot bont. Nyugat-balkáni eredetű növény, de egykori elterjedési területének nagy részéről kipusztult; Kelet-Közép-Európában már csak két nagyobb reliktum foltban él. Ezek egyike Magyarországon, a Villányi-dombságon, Nagyharsány falu határában található Szársomlyó hegye. Janka Viktor magyar botanikus fedezte fel a hegy déli lejtőjén 1867. február 18-án. Ezen a lejtőn állománya több százezer tövet számlál. A magyar kikerics volt az első, hatóságilag védett növény Magyarországon. A védettséget 1944-ben hirdették ki. Képe díszítette a rendszerváltás után kiadott, de a forgalomból már kivont kétforintos érme hátlapját.
Fotó: Nagy Gábor
A tél végi időszak kedvez a megfázásnak, náthának, influenza–szerű megbetegedéseknek. Elkeseredésre semmi ok, a természet patikája mindig a segítségünkre siet! Hárs, bodza, kamilla és csipkebogyó az, aminek teájával enyhíthetjük a tüneteket. Láz előfordulásakor, illetve elhúzódó esetekben MINDENKÉPP keressük fel a háziorvost is!
Február a vadgazdák életében igen tevékeny hónap. Mivel a télnek ekkortájt még korán sincs vége, rendkívül fontos a vad folyamatos etetése, hisz életben maradásukhoz, a szaporulat kihordásához nélkülözhetetlen az ember által biztosított jó minőségű, kiegészítő táplálékforrás. A vadmalacok is ebben az időszakban látják meg a napvilágot, fontos hogy a kocák ellőhelyeinek zavartalansága biztosítva legyen. A malacait féltő vaddisznó koca veszélyt jelenthet az ember számára is, úgyhogy erdei kirándulásaink során kerüljük a sűrű, vadrejtő erdőrészeket. Ha vadmalaccal találkozunk, kerüljünk tőle minél gyorsabban minél távolabbra, ha elvisítja magát rögtön ajánlott egy arra alkalmas fára mászni, mert a vészhangra reagáló vaddisznómama nem ismer tréfát. Folyik – főleg az apróvad-állományra veszélyt jelentő – szőrmés ragadozók (róka, aranysakál, nyest, házi görény) apasztása, de vadásznak még gímszarvas borjúra és ünőre, őzsutára és gidára, a kocák kivételével a vaddisznóra, szárnyasok közül fácánra.
A lombos fák lombhullatástól az új rügyfakadásáig – vagyis télen - nyugalmi állapotban vannak. Ilyenkor nedvkeringésük leáll. Ezért ebben az időszakban zajlanak az erdészek irányításával az erdőben a fokozatos felújító vágások. Amikor az erdő fái elérik vágás érettségi korukat (ekkor adják a legnagyobb mennyiségű, jó minőségű faanyagot), akkor véghasználatra, vagyis kitermelésre kerülnek. A fokozatos felújító vágások során 5-10-15 év alatt, évenként mindig csak kis területen kerülnek kivágásra a fák. Az így keletkező foltokon jelenik meg a következő években az újulat, mely az öreg fák magjainak csírázásából felcseperedő csemetékből – magoncokból – és kis fákból áll. Mire az öreg fák alkotta erdőrészek levágásra kerülnek, addigra a korábbi vágási területeket már birtokba veszik a fiatal faegyedek. Az újulatot védeni kell, de hogy hogyan is teszik ezt az erdészek, arról márciusban olvashatsz.
Források: Wikipédia
Vadászati enciklopédia
