Sajmeggy (Prunus mahaleb)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajmeggy vagy pipaszármeggy (Prunus mahaleb) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növényfaj, amit neveznek még török meggynek, szagos meggynek és mahaleb meggynek is. Magyarországon 2019-ben az év fájává választották.

Legtöbbször cserje, vagy kis fa, és csak ritkán nő meg 6 méternél magasabbra. Törzse sűrűn ágas, sötétbarna kérge a törzs alsó részén hosszanti irányban repedezett, koronája laza, terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlanak. Közepesen vastag vesszőket növeszt, amik világos- vagy zöldesbarna színűek fehér paraszemölcsökkel, héjkérgük foltosan leválik. Apró, vörösesbarna rügyek jellemzik. Levelei az ágakon szórtan állnak, nyelesek, főeresek; a levéllemezek alakja kerekded vagy kissé széles tojásdad, 3–8 cm hosszú, csúcsuk röviden kihegyesedő vagy tompa, szélük kissé fűrészes-csipkés, színi oldaluk fényes sötétzöld és csupasz, a fonákuk kékeszöld színű és az erek közül a leghatározottabban kiemelkedő főér mentén világosbarna, bolyhos szőrökkel fedett; a levélváll lehet levágott, lekerekített, vagy szív alakúra emlékeztető; az 1–2 cm hosszú levélnyélnek a levélalaphoz közeli részén 1-2 mirigyszemölcs nőhet. Illatos, kicsi, öttagú virágai fehér szirmúak, felállók, sátorozó fürtökbe csoportosulnak, egy fürtvirágzatot 4–12 virág alkot. Csonthéjas termése elliptikus alakú, 8–10 mm hosszú (bors-, legfeljebb nagyobb borsószem nagyságú), félig éretten piros, éretten fényes fekete színű, benne barnásszürke, 6–8 mm hosszú csontár található; a termés húsa ehető, de kissé kesernyés ízű, a madarak körében kedvelt eledel.

Magyarországon április végén, május elején bontja virágait, leveleinek megjelenésével egy időben. Termései júniusban érnek be és hullanak le. Ősszel lombkoronája sárgászöldre színeződik. Tőről jól sarjad, növekedése mérsékelt gyorsaságú. A rövid életű fafajok közé tartozik, 80 évesnél idősebb példányai ritkák. Vesszőinek illata friss törési felületen fanyar, száraz törési felületen kellemes kumarin illatú.

Magyarországon leginkább az Északi-, a Dunántúli-középhegységben, és a Mecsekben gyakori. Meleg- és fényigényes, kedveli a szárazságot és a meszes talajokat. Főleg bokorerdőkben él, de előfordulhat mészkedvelő tölgyesek szélén is.

A vadgyümölcsök közé sorolt termése ugyan ehető, de nem igazán ízletes, mivel kesernyés, illetve fanyar likőrök alapanyagaként használják fel.

A sajmeggy magoncait a gyümölcstermesztésben és a gyümölcsnemesítésben gyakran alkalmazzák cseresznyék és meggyek oltási alanyaként.

Fája világos vörösesbarna színű, középkemény, középnehéz, finom szövetű, kellemes illatú; belőle korábban pipaszárat, cigarettaszipkát, tubákszelencét, sétapálcát, sétabotot, igényesebb fafaragványokat, illetve egyéb asztalos- és esztergályos műveket készítettek.