A jó természeti adottságoknak valamint az erdész elődök munkájának köszönhetően a Mecsekerdő Zrt. által kezelt erdőállományok jelentős része őshonos állomány. Ide tartoznak a természetszerű (66%) és a származék (23%) erdők. Az antropogén eredetű erdők - az átmeneti (2%) és kultúrerdők (9%) - csak kis hányadot tesznek ki.

Az erdőállományok főfafaj szerinti csoportosítása

 

 

 

Az ormánsági területeken 150 m tengerszint feletti magasság alatt elterülő tölgyerdők a híres szlavóniai tölgyesekhez hasonló erdők. A gyertyán és kőris elegyes természetes erdőállományok igen értékes faanyagot biztosítanak a faipar számára, véghasználatra sokszor elérik a 450 m3/ha-os fatömeget. Jellemzően réti illetve öntéstalajokon tenyészik. Kiváló élőhely a vad számára, messze földön híres az itt élő ormánsági gímszarvas állomány.

A Dráva folyó szabályozását követő vízszintcsökkenés miatt kisebb lesz síkvidéki erdőterületeink talajvízszintje, ami a kocsányos tölgyes állományok egészségi állapotát veszélyezteti.

Felújításuk az állományaikból begyűjtött makkból - a természetes folyamatokat utánozva – már az idős fák alatti makkvetéssel történik.

Állományaik kezelt erdőterületeink 15 %-át teszik ki.

 

 

A Zselic, a Baranyai-hegyhát és a Mecsek legelterjedtebb erdőállományai, ahol a kocsánytalan tölgy a gyertyánnal alkot két lombkoronaszintből álló természetes erdőket. Számos elegyfája közül jellemző a kis- és nagylevelű hárs, a hegyi juhar, a hegyiszil, a madárcseresznye, a vadkörte, a barkócaberkenye. Jellemzően 150-650 m tengerszint feletti magasságban találhatók, talajaik közül jellemzők a rendzinák és a barna erdőtalajok.
 

A gyertyános-tölgyes erdőállományok jelentős része természetvédelmi oltalom alatt áll.

Felújításuk javarészt természetes úton történik, az erdő alatt megtelepedő újulat nevelésével.
 

A tölgy fája széles körben használt, elsősorban a bútoripar, az építőipar alapanyaga, de a kocsánytalan tölgy fájából készülnek a legjobb minőségű boroshordók is.
 

Állományaik kezelt erdőterületeink 29 %-át teszik ki.

 

 

A bükk a tengerszint feletti 600 m magasság feletti erdők fája, a Mecsekben lévő állományokat extrazonális bükkösöknek nevezzük. A mély és hűvös klímájú völgyekben, északi kitettségű lejtőkön tenyészik a Zselic, a Baranyai-hegyhát, és a Mecsek területén. Jellemző talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A bükkösök elegyfában szegények, cserjeszintjük fejletlen, aljnövényzetük gyér, mivel a lombkoronaszint zártsága miatt igen kevés fény jut az alsóbb szintekre.
 

Felújításuk kizárólag természetes úton történik fokozatos felújító vágás alkalmazásábal. A léknyitásos, a szálálalóvágásos kezelési módok könnyen alkalmazhatók ebben az erdőtípusban.

A bükkösök jelentős része természetvédelmi rendeltetéssel kezelt, mivel ökológiailag értékes területeken helyezkedik el.
 

Állományaik kezelt erdőterületeink 16 %-át teszik ki.

 

 

 

A Zselic, a Baranyai-hegyhát, a Mecsek és a Villányi-hegység száraz termőhelyein lévő állományok, amelyek a molyos- és kocsánytalan tölggyel, a barkócával, a virágos kőrissel és az ezüsthárssal alkotnak természetes erdőket, általában 150-350 m tengerszint feletti magasságban. Jellemző talajtípusuk a rendzina és a barnaföld.
 

Gazdasági szempontból kevésbé, ökológiailag viszont értékes erdők a cseresek, hiszen a leggazdagabb cserjeszinttel rendelkező állományok, mivel a cser laza koronája sok fényt enged az alsóbb szintekre.

Az állományok egy része nem a termőhelyén található, itt jól megfigyelhetők a nedvesebb, hűvösebb talajokon növekvő cserfákon lévő fagylécek. Ha a fagyos időkben túl nagy nedvességgel rendelkezik a törzs, akkor egyszerűen szétfagy, az így károsodott faanyag ugyan nem pusztul el, de ipari felhasználásra alkalmatlan lesz. Ezeket az állományokat, az erdőterveknek megfelelően, gyertyános-tölgyes állományokra alakítjuk át a felújításuk során. Általában makkvetéses erdősítési technika alkalmazásával, a térségben gyűjtött kocsánytalan tölgy makk felhasználásával.
 

Állományaik kezelt erdőterületeink 21 %-át teszik ki.

 

 

A hazai hárs fajok közül az ezüsthárs nagy kiterjedésben a Zselicben található meg, ahol üdébb talajon a bükkel, míg a szárazabb termőhelyeken a tölggyel alkot értékes természetes állományokat, jellemzően 100-250 méteres tengerszint feletti magasságban. Gazdag élővilággal rendelkező, ökológiailag és gazdaságilag is értékes állományok. Kiváló mézelő, amely terméket a méhészek hasznosítják. Erdőfelújításuk történhet mesterséges illetve természetes módon. A fiatal erdők nevelésénél fontos a helyes elegyarány kialakítása, mivel a hárs gyors fiatalkori növekedése a tölgy illetve a bükk rovására mehet.

 

Állományaik kezelt erdőterületeink 6 %-át teszik ki.

 

 

Más néven puhafás galériaerdőknek nevezett állományok a Dráva folyót kísérik, annak árterében fejlődnek. Állományalkotó fajai a fehér és fekete nyár, a fehér fűz, a törékeny- és fehér fűz. Betelepülő, adventív fajok a zöld juhar és az amerikai kőris, amelyek veszélyeztetik ezt a mára már ritkán előforduló, természetes erdőállományt.

 

Természetvédelmi jelentőségük nagy, zömük a Duna-Dráva Nemzeti Park területén találhatók, amelyekben különleges előírások alapján végezhetünk gazdálkodást.

A nyár faanyagát régebben a fafaragók hasznosították széleskörűen, hiszen egyenletes szövetű, puha fája könnyen megmunkálható. Ma leginkább rostfának, papírnak, raklapnak, gyufának hasznosítják.

A nemes nyaras állományok letermelésük után maradéktalanul átalakításra kerülnek, felújításuk honos, hazai nyár fajokkal történik.

 

Állományaik kezelt erdőterületeink 3 %-át teszik ki.

 

 

Baranya sík- és dombvidékein, 100 és 350 m tengerszint feletti magasságban általában gyenge termőhelyeken (sovány talajokon) tenyésző erdőállományok, amelyek legtöbbször sarjadztatással kerülnek felújításra.

 

Gyorsan növő erdőtípus, amely 10-12 évesen már tűzifát biztosít és harmincöt évesen letermelhető. Kerítésoszlopnak, szőlőkarónak, tűzifának kiváló anyagot ad, mindemellett kiváló mézelő.

Az akácerdő élővilága szegényes, a nitrogén felhalmozódás és a gyökérkonkurencia miatt csak néhány növényfaj képes megélni benne. Hátránya még, hogy ahová egyszer betelepítették, onnan szinte kiirthatatlan. Erőszakosan terjeszkedő, ún. invazív fafaj, sok helyütt az őshonos erdőállományokat próbálja kiszorítani. Ezért az ökológiailag értékes területeken igyekszünk átalakítani akác állományainkat, azaz az akácot „kiirtani” és helyette őshonos fafajokból álló erdőt nevelni.

 

Állományaik kezelt erdőterületeink 6 %-át teszik ki.

 

 

Egyre kisebb jelentőségű erdőállományok. A szinte kivétel nélkül mesterséges úton létrehozott erdei-, fekete- és lucfenyő állományokat zömmel a ’60-’70-es években ültették, jó részüket gyenge minőségű szántóföldeken, amelyek mezőgazdasági művelése nem volt gazdaságos. A fenyő telepítéssel az erdészek elérték a céljukat, hogy az egykori szántókon telepített igénytelenebb, ún. pionír erdőtársulással (ez volt a fenyő) gazdagabb, a honos erdőknek megfelelő termőhely fejlődése kezdődjön meg. Így ezen állományok letermelése után a felújításuk más, a termőhelynek megfelelő tájhonos állományokkal történik, mivel sem gazdasági, sem természetvédelmi értéket nem képviselnek.
 

Állományaik kezelt erdőterületeink 3 %-át teszik ki.

 

 

Az erdők védelmi funkciója széles körben ismert, minden egyes erdőterületnek megvan a maga „védő hatása” – gondoljunk például csak a klímára gyakorolt hatására. Az erdőtervek készítői 13 védelmi rendeltetést különítenek el az egyes erdőrészletek eseteiben. A Mecsekerdő Zrt. által kezelt erdőterületeken ezek közül a legjelentősebb a természetvédelmi rendeltetés (18.700 ha, 37 %), erről külön fejezetben olvashat. Ezt követi a talajvédelmi erdők csoportja (1.800 ha, 3 %), amely rendszerint meredek területek sekély talajain álló erdőket foglal magában. Itt a lombkorona (lombsátor) és a gyökérzet együttesen védi a talajt a lehulló csapadék talajpusztító energiájától, a gyepszintben felhalmozódó avartakaró és mohaszint vízraktárként funkcionál, hosszú időkre visszatartva a domboldalakról elfolyó vizeket.

Ezen erdőterületek egy részében véghasználatra nem kerülhet sor, mások esetében a gazdálkodás csak bizonyos korlátokkal folyhat.

 

 

3575 m² gépkocsi parkoló, 297.190 m² gondozott gyepfelület, 120 db ismertető tábla, 148 db forrásfoglalás, 140 db erdei asztal-pad garnitúra, 114 db erdei pad és 77 db tűzrakóhely jelzi számokban a Mecsekerdő Zrt. kirándulókért, erdőjárókért végzett munkáját.

Ehhez az eredményhez a civil szervezetek, természetjárók társadalmi munkája, erdőszeretete is jelentős mértékben hozzájárul.

 

A közcélú tevékenység a Mecsekerdő Zrt. erdőgazdálkodó tevékenységének szerves része, állami erdőgazdálkodóként egyik fontos küldetése, ezért folyamatosan fenntartja és bővíti közjóléti létesítményeit. Határozott társadalmi elvárás, hogy az erdő a faanyagtermelésen túl – gazdasági értéket közvetlenül ki nem mutatható – közcélokat is szolgáljon. A közcélú feladatok közül ki kell emelni a környezetvédelmet, a közjóléti létesítmények fenntartását és üzemeltetését, a természetismereti központ illetve a kisvasút működtetését.

 

 

 

Az erdei nagyvad intenzív vadászatát teszi lehetővé, ha bizonyos területeken nagyobb sűrűségben tartják az egyedszámot. Ezeket az erdőterületeket rendszerint kerítés védi, azon belül takarmányozással oldják meg, hogy a vadállomány táplálkozásával ne károsítsa élőhelyét.

A Mecsekerdő Zrt. Sásdi és Szigetvári Erdészeténél működnek vaddisznós- illetve vegyes vadaskertek, összesen 1.700 ha területen.

A fokozott vadászati tevékenység és állategészségügyi szempontok miatt a vadaskertekbe idegeneknek TILOS a belépés!

 

 

 

Az erdőrezervátum olyan védett terület, ahol az erdő természetes folyamatait, működését vizsgálja a tudomány, ennek érdekében ott semmiféle emberi beavatkozás nem történhet. A védőzónában korlátozott gazdálkodási tevékenység folyik, míg a magterületre – az ott dolgozók, kutatók kivételével - a belépés tilos. Így biztosítják, hogy hosszú távon megfigyelhetők legyenek az erdőt alakító folyamatok és az erdő szerkezetének változásai. A megszerzett ismeretek mind a természetvédelem, mind az erdőgazdálkodás számára hasznosak.

Az erdőrezervátumokat Magyarországon az 1990-es években kezdték kijelölni az arra alkalmas erdőállományokban. A hazai 63 erdőrezervátum közül kettő: a ’Kőszegi-forrás’ és a ’Bükkhát’ erdőrezervátum a Mecsekerdő Zrt. kezelési területén helyezkedik el.